Mi a fiunk érdekében váltottunk iskolát, s nem felejtem el soha, amikor férjem azt mondta, sajnálja, hogy nem korábban hoztuk át fiunkat a nagy létszámú, 35 fős osztálylétszámú iskolából. Bár szerette régi iskoláját és a gyerekeket is, neki túl sok volt az állandóan nagy tömeg, sehol egy nyugodt sarok, nyugodt pillanat egész nap. A nyelvi előkészítő gimnáziumi osztály után vállalta a korábbi felkelést, s azóta is szó nélkül kel reggelente, ami egy kamasznál meglepően nagy szó.

Egyetértünk vele, amikor azt mondja, hogy azért szereti a Táltost, mert családias az iskola, nem annyira stresszes, ő könnyebben tud tanulni, mert kevesebben vannak és így jobban tud figyelni órán, s ebből következően délután sem annyira fáradt, mint korábban a nagy létszámú iskolában.

Ezt látjuk mi is rajta, hogy nyugodtabb, hogy a tanárok jobban oda tudnak figyelni rájuk, s bár itt is sokat kell tanulniuk, sok a dolgozat, mégis van idő, odafigyelés a szóbeli felelésekre, a tananyag átbeszélésére. Azt hiszem, akinek van nagyobb gyermeke is, aki más, nagy iskolába jár, az tudja, miről beszélek. Amikor már csak tényleg tesztlapok, írásbeli dolgozatok, a tananyag gépies leadása, a terv teljesítése és közben az örökös fegyelmezés, rendteremtés tette ki a tanárok munkáját, nem volt idő arra, hogy 35 gyereket egyenként hallgassanak meg, stb.

Nekem az is pozitív meglepetés volt, hogy itt a szülői értekezletre eljön minden szülő, mert máshol éppen azok nem jártak el, akiknek a gyerekével a leginkább probléma volt, s hogy itt a szülői szervezet gyűlésén is aktívan, közösen hoztuk meg a javaslatokat.

Jó bejönni az iskolába, mert a falak teli vannak gyerekrajzokkal. Vagy nézzék meg az iskola honlapját! Szintén teli van fotóval, a gyerekek programjait, a rendezvényeket láthatják rajta, s vele együtt sok, de mégis emberi, kedves, családias információt. Megismerhetik a kicsiket és a nagyokat, a tanárokat és a kiemelkedő teljesítményt nyújtó diákokat is. Egyszóval az iskolát. Nem csupán paragrafusokat és törvényeket, rendeleteket és szabályokat, hanem legfőképpen egy színes, rajzos, emberléptékű iskolát. Hogy el ne feledjük ebben a rohanó világban, hogy a gyerekeinket nem elsősorban stresszelni kellene, hanem motiválni őket, finoman kinyitni előttük az egész világot annak minden szépségével és nehézségével együtt.

Üdvözlettel:

Gulyás Márta
szülő