Az első európaiak, akik elérték Új-Zélandot, hollandok voltak. James Cook (angol) kapitány volt a következő, aki kikötött a szigeten és rögtön angol felségterületnek is nyilvánította azt. A sziget csak lassan népesült be. Részben azért, mert nagyon messze volt Európától, részben, mert az angolok el voltak foglalva Ausztráliával. A szigeteken élő maorik kezdetben ellenségesen fogadták az angolokat, de aztán megbarátkoztak velük. 1836-ban érkezett egy James Busby nevű brit alattvaló, aki azt a feladatot kapta királyától, hogy próbálja meg kolóniává szervezni a területet. Ám ehhez nem sok segítséget kapott feljebbvalóitól. Busbyt ezért a fegyver nélküli katonának nevezték. Az angolok egészen addig nem figyeltek az új gyarmatra, amíg egy francia partra nem szállt és azt nem ígérte a maoriknak, hogy vissza fog jönni hajókkal és megvédi őket a betolakodó angoloktól. Ez nem tetszett Angliának, ezért 1840-ben egy Hubson nevű kapitányt küldtek és kinevezték őt az új föld kormányzójának. Hubsonnak először azonban ki kellett egyeznie a maorikkal. Busby-t kérte meg a közvetítő szerepre.